Kirándulás, illetve túrázás gyerekkel I.

Aki szeret kirándulni és ráadásul egy vagy akár több gyerekkel együtt jár mindenfelé tudja, hogy ez sokszor nem egy könnyű sétagalopp. Jellemzően a csapat legkisebb tagjai határozzák meg, a távot, a terepet, az időt, a többiek pedig hozzájuk alkalmazkodva érezhetik jól vagy éppen rosszul magukat. De hogyan fejleszthető, hogyan javítható, hogyan alakítható egy-egy ilyen alkalom? Hogyan lehet a legkisebbek és a legnagyobbak számára is élvezetes egy közös kirándulás?

Ez az új bejegyzéssorozat erről szól majd, ehhez nyújt segítséget. Minden héten csütörtökön, itt a blogon. A bejegyzésekben kirándulóhelyekről, személyes tapasztalatokról lesz szó, néhány jó tanáccsal fűszerezve.

Közreműködőnek és vendégírónak Lakatosné Laczkó Andreát óvodapedagógust kértem fel, aki a "Kik laknak a Varázserdőben?" rajzpályázat egyik zsűritagja is és aki, ha nem óvodás csoportokkal kirándul hétköznap, akkor hétvégenként a családjával járja a terepet és a vidéket.

Nem véletlenül különböztetem meg ezt a két fogalmat. A kirándulás, mint fogalom takarhat egy könnyebb hétvégi sétát a közeli erdőben, egy vadasparkban, a nyaralásunk helyszínén fellelhető természeti pontokra, vagy akár egy játszótérre.

A túrázás már egy komolyabb megmérettetést jelent, ahol egy-egy látnivaló elérése jelentősebb fizikai megterheléssel jár. 

Ezért sokszor marad a közeli olykor zsúfolt játszótér, vagy a Budapest környéki olykor sétálóutcaként bejárható Budai-hegység, (aminek elárulom, azért vannak izgalmas részei).

Nem mindegy, hogy gyermekeinket életkoruknak mely szakaszában milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagítjuk. A következő cikksorozatban a 2-10 éves korosztályról lesz szó leginkább. Aki szeretnénk, ha boldog természetszerető gyermekké válna, aki az erdőt nem csak a tv-ből ismeri, tudja milyen az igazi madárcsicsergés, ismeri az erdő illatát, a falevelek surrogását. Aki egy bogár láttán nem elszörnyülködik, hanem leguggolva megcsodálja. És aki felnőttként nem pusztítja a természetet, hanem védi és gondozza azt.

A korai élmények meghatározóvá válhatnak későbbi életének, formálhatják érdeklődését, alakíthatják szabadidős tevékenységét, akár későbbi pályaválasztására is kihatással lehet. Az egészségre ható pozitív hatásait nem is említem. 

Egy tanfolyam keretében egy kutatóorvos mesélte nekünk az alábbiakat: 

Tanulmányt készítettek a belváros levegőszennyezettségéről. Azokat a helyeket mérték fel, ahol Budapestnek a legszennyezettebb volt a levegője. Ennek hatásait kutatták ugyanezen óvodákban. Blaha Lujza tér, Astoria, a régi Moszkva tér környékén történtek a kutatások. Az óvodákban iskolákban a gyerekek egészségi állapotát vizsgálták, köztük a vérükben lévő oxigén szintet. Két kisgyermek, akik történetesen testvérek voltak, véroxigén szintje kimagaslóan jó értékeket mutatott annak ellenére, hogy a legzsúfoltabb környéken laktak a belváros szívében. Kiderült, hogy a szülők minden hétvégén kirándulni mentek minél messzebb a belváros szívétől, és a gyerekek szervezete ennek a kirándulásnak köszönhetően kitisztult, oxigénnel telítődött, és társaikhoz képest egészségügyi értékeik kiemelkedő eredményeket mutattak.

A kisgyermek életének ebben a szakaszában tanul a legtöbbet környezetéről. Legfontosabb tevékenysége a játék, ami által megismerkedik környezetével. Napjainkban létfontosságú a számítógép, nem tudjuk elkerülni, hiszen az iskolák is ezeket használva építik fel a tananyagot, de lehetőségekhez mérten ne ezzel töltse egy óvodás, illetve kisgyermek a napjait, és főleg a szabadidejét. A virágok illatát, az állatok simogatását, a környezetünk hangjait csak a valós kinti világban fogja tudni megélni. Engedjük gyermekeinknek a világot megtapasztalni a bőrükön keresztül, mert ezáltal válnak érző, gondolkodó, cselekvő érzelem gazdag felnőttekké.

Még emlékszem életem azon időszakára amikor sóvárogva néztem a kocsi ablakából az elsuhanó tájat és csak vágyódtam arra, hogy elinduljak világot látni. Azt a világot látni és megismerni, ami a kocsiból nézve csak egy pillanat. A természetjárás életem meghatározó része lett, és csak azt sajnálom, hogy nem időben még kisgyermekes édesanyaként kezdtem felfedezni ezt a csodás időtöltést. A tapasztalataimat szeretném összefoglalni e cikksorozat által, mint édesanya, gyakorlott nagymama és nem utolsó sorban óvodapedagógus.

Hogyan induljunk neki? Hova menjünk, milyen helyeket keressünk fel? Mire figyeljünk? Mit vigyünk magunkkal? Ezekről fog szólni a folytatás jövő csütörtökön.