Kirándulás, illetve túrázás gyerekkel II.

Ez a bejegyzés a "Kirándulás, túrázás gyerekkel" második része, aminek írásához vendégírónak Lakatosné Laczkó Andreát óvodapedagógust kértem fel, aki a "Kik laknak a Varázserdőben?" rajzpályázat egyik zsűritagja is. Andi néni - ahogy a gyerekek hívják-, ha nem óvodás csoportokkal kirándul hétköznap, akkor hétvégenként a családjával járja a terepet és a vidéket.

A mai írásában néhány hasznos tippet oszt meg velünk az induláshoz.

 

Egy kisgyermek esetében minden esetben tartsuk szem előtt az életkori sajátosságokat. Ennek a korosztálynak mérhetetlen nagy a mozgás igénye, de ez nem jelenti azt, hogy 5-6 vagy 10 km-t képes legyalogolni. 

 

Kirándulások kisebb korosztállyal, avagy élet a jó levegőn Nem lehet elég korán elkezdeni, szinte a születésüktől fogva taníthatjuk gyermekünket azzal, hogy minél többet töltünk a szabad levegőn, kisbabával nagyokat sétálva bejárjuk otthonunkat és környékét.

 

Egy-két évessel még nem tudunk nagy távokat megtenni, a gyerekek ebben a korban főleg csak anya mellett szaladgálnak időnként elfáradva bekéredzkednek a babakocsi biztonságába. Van kisgyermek, aki végig szemlélődik, van aki szaladgálva fedezi fel a világot, időnként apa nyakába kéredzkedve. Hagyjuk megélni nekik a természet adta csodákat, engedjük nekik felfedezni a körülöttük zajló világot. Ne fussunk el az apró részletek felett, hiszen ami nekünk szokványos és már esetleg unalmas, gyermekünknek maga a paradicsom és a felfedezés oázisa.

 

A kicsik órákig képesek szorongatni egy virágot, vagy egy kavicsot, amit maguk gyűjtöttek. Engedjük kúszni, mászni őket a fűben, mezítláb szaladni. Figyeljünk rájuk! A gyerek még ha pici is mondani, mutatni szeretne nekünk valamit. Hallgassuk, értsük mondandóját. Adjuk meg számukra a legértékesebbet, a figyelmünket.

 

Sajnos sokszor látom és tapasztalom, hogy egy-egy séta alkalmával a szülők kezében folyamatosan ott van a telefon. Míg sétáltatja a gyermekét, vagy kiteszi játszani a fűre, a térre, jó alkalomnak véli, hogy ügyeket intézzen, telefonáljon. A pici csöpp gyermek boldogan tapsikolva próbál üzenni, a maga nyelvén elmondani valamit – a szülő helyett a falnak. Nincs kommunikációs csatorna hiszen a szülő és gyermek között ott van a telefon, ami még ilyenkor is korlátot von a közös együttlétnek. (Kamaszkorára fogjuk megérezni ugyanezt az elhagyatottság érzést, csak most mi leszünk a másik oldalon, vágyva azt a pillanatot amikor kamaszodó gyermekünk kitekint a mobilja mögül és leereszkedik közénk néhány pillanatra.) Most is kihangsúlyozom a felnőtt, illetve szülői minta szerepét, nagyon fontos hogy milyen példát mutatunk gyermekünknek.

 

Raktározzuk el gyermeki mosolyát, amit nekünk üzen mikor felfedezi a világot, hiszen neki még mi jelentjük az egész univerzumot. Gyermeki szemmel az ő szemén keresztül ismét csodálkozzunk rá a világ szépségeire.

 

A gyerekek szállítását sokan terepbabakocsival, illetve hordozókával oldják meg. Profi túrázóknál láttam jó minőségű háton hordható babahordozót, ami igazi kihívás mind anyagilag, mint fizikailag. (Ajánlom a jó edzésben lévő apukáknak, garantált az izomláz.)

 

Keressünk viszonylag jól járható terepet, ahol edzettségünktől függően tudjunk cipelni a gyerekeket.

Babakocsival is jól járható terep: arborétumok, tanösvények, erdei tematikus bemutató házak, magán állatkertek, skanzenek.

 

Érdekességként a minap olvastam, hogy egy kisgyerekes család elkezdte bejárni az OKT (Országos Kéktúrát), mivel kisgyermek is van a családban egy talicskával próbálják megoldani a legkisebb szállítását, és evvel járják az erdei ösvényeket.

 

3-6 éves korosztály, avagy értelmet nyer a körülöttünk lévő világ. Kellően edzésben lévő kisgyermekek már 2-3 km-es szakaszokat is meg tudnak tenni. Miután kisgyerekekről van szó, túl unalmas lehet számukra egy hosszú séta, ha nincs valami érdekes látvány, amivel felkelthetjük a kíváncsiságukat, és fenntarthatjuk érdeklődésüket. Egy 3-6 éves gyermek legfontosabb tevékenysége a játék, minden percét a játék tölti be. Játékba ágyazza örömét, fájdalmát, bánatát, élményeit. Minél több inger éri egy 3-6 éves gyermeket, annál gazdagabb lesz a játéka. Viszont gyorsan elfárad, és ha nem tudjuk kellően motiválni bizony gyorsan képes megunni egy hosszú sétát.

 

Használjuk a játékot eszközként, és motiváljuk őket újabb és újabb ötletekkel. Például ilyenekkel:

• Gyűjtsünk lehullott leveleket, terméseket, üres csigaházat.
• Mutassuk meg, hogy mi lapul a bokor alatt, mi rejtőzik a föld alatt, hogyan viszik a hangyák az eleséget.
• Figyeljük meg együtt, hogy van-e illata a virágnak, a levegőnek?
• Hallgassunk bele az erdő csendjébe, dőljünk bele a fűbe, és csodáljuk a bárányfelhőket, szőjünk meséket a természetről, amit elmesélünk nekik.
• Öleljük meg a fákat, mérjük le melyik fa mekkora átmérővel rendelkezik.
• Készítsünk kincses térképet, ami végig kíséri az útvonalat, titkon dugjunk el kincseket.
• Adjuk a kezükbe egy nagyítót, amivel végig vizsgálhat mindent mi érdekli, vagy egy bogárka vizsgálót. Bogárka vizsgáló csodákra képes, azoknál a gyerekeknél is, akik irtóznak a bogaraktól. Egy ilyen vizsgálón keresztül bátran megmernek nézni bármilyen bogarat, kukacot, hernyót közelebbről. Utána engedjük el ezeket az élőlényeket.

 

Egy 5-6 éves gyermek komoly értelmi fejlődésen esik át, fejlődik gondolkodása, hamarosan iskolaéretté válik.

 

Ők már komolyabb érdeklődést kezdenek mutatni környezetük felé. Legyenek érdekes helyszínek, amivel felkelthetjük az érdeklődésüket. Patak, vízesés, vár, kilátó, érdekes sziklaképződmények. Már lekötik őket a történetek, a mondák, amik egy-egy kiránduló ponthoz köthetőek. Nekik már lehet komolyabb feladatokat is adni. Megmutatni a turista jelzéseket, megvizsgálni a térképet. Egy-egy képes természetismereti könyvben megkeresni az éppen nyíló virágot, vagy állatlábnyomot. Feladatlapot adni, amin különböző dolgokat kell megkeresni a természetben. Az éppen nyíló virágokat fotózzuk le, keressük meg otthon, vagy még ott a helyszínen milyen virágot találtunk, mi a neve, védett-e esetleg? Beszélgessünk velük a vadász, az erdész, a természetvédő őr munkájáról. Vitassuk meg hogyan tudjuk védeni a természetet? Ez a korosztály csak úgy szívja magába az ismereteket. Adjunk a kezükbe távcsövet, akár fényképezőgépet. Minden kirándulás után, találjunk ki számukra feladatot, rajzoljanak, örökítsék meg amit láttak. Legyen dobozunk, amibe kincseket gyűjthetnek, egy színes kavicsot, kiszáradt virágot, elpusztult rovar páncélját. Ne siessünk, ne siettessük őket, élvezzük az együtt töltött időt. Kilátónál üljünk le és csodáljuk az elénk terülő tájat.

Egy nehezebb terep esetén, vagy emelkedő megmászását, kívánatosabbá tehetünk egy csúcscsokival, amit az emelkedő legyőzése esetén érdemel ki a csapat. Egy húsvéti kiránduláskor a gyerekek kedvét elrejtett nyuszitojásokkal motiváltam, eszükbe sem jutott elfáradni, alig várták, hogy odaérjünk és gyűjtögethessék a csokitojásokat.

Hívjunk magunkkal hasonló érdeklődésű barátokat, ha több gyerkőc együtt kirándul szinte húzzák egymást előre, észrevétlen megtesznek nagy távokat. A kirándulás végén találunk egy jó kis játszóteret a környéken, vagy betérünk egy fagyizóba az maga a fénypontja lehet a nap zárásnak.

 

Tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen kirándulnak a szüleikkel 6 éves korukra képessé válnak 8 km-es távot is megtenni. Kisiskolás korosztály, ahol megtérül a befektetett idő és igazi túratárssá válik a gyerek.

 

Ezzel a korosztállyal már jelentősebb távokat is érdemes betervezni. Kontrollálni tudják fáradságukat, és ha kiskora óta sokat kirándultak vele akkor szívesen mennek bárhová.  Meg lehet próbálkozni két napos vándor túrákkal, és vállalkozó kedvű családok esetén a sátrazással is. Garantált a kaland és az örök emlék.

 

👍 Azok a gyerekek, akiknek örömet okoz a természetjárás érdemes belekóstolni – persze csak ha érdeklődik iránta –, különböző teljesítmény, illetve jelvényszerző túrákba. Ezeket úgy alakították ki, hogy a legkisebbek is részt vehessenek rajta, és számukra megfelelő kilométer távokat is kialakítottak. Ezek teljesítése esetén kitűzőket, oklevelet lehet kapni, amit a gyerekek boldogan gyűjtenek és büszkén mutatják társaiknak. Vannak alkalmankénti túrák, és vannak egész évben bejárható túramozgalmak. (Budapest Kupa éves teljesítés, Országos kéktúra nincs időhöz kötve). Érdemes a Nemzeti parkok által meghirdetett tematikus túrákat is felkeresni, ahol szakembertől hallhatunk nagyon sok érdekes információt az adott témában. (pl. madarak gyűrűzése, hódok megfigyelése, vadludak behúzása, stb) Tegyünk kitekintést más tájegységekbe, keressünk fel távolabbi célpontokat a családdal. Bővítsük az ismereteiket kilátókkal, várak felfedezésével, neves források, tájegységek csúcsai, illetve barlangok látogatásával. Beiktathatunk városnéző túrákat is, ahol további izgalmas dolgokat is felfedezhetünk. Mecsetek, várak, régi templomok, ófaluk. Ismerjük meg ezek történelmét és korosztályuknak megfelelően meséljünk róla. A skanzenek rengetek tematikus programmal kedveskednek látogatóiknak, ahol betekintést kaphatunk a régmúlt idők, korok életéből. Vegyünk részt ilyen programokon, tegyük megfoghatóvá a múltat (pl.: Szentendrei skanzen, Ópusztaszer, Eger vára, egri minaret, siroki vár).

 

👍 A kirándulás mindig legyen örömteli, ne kényszerből fakadó. Kezdetben ne tervezzünk túl nagy távokat, estére ne egy rémtörténet maradjon a gyerekben, hogy végig hajszoltuk egy útvonalon, hanem élményként maradjon meg számára a nap. Minden gyereket önmagához mérjünk és tegyük kihívások elé. Hiába szeretnénk mi körbe gyalogolni a Vértest, ha ő nem szeret gyalogolni, utálja a bogarakat, akkor vele csak kisebb kirándulásokat tervezzünk. Figyeljük meg mi az, ami nagyon érdekli, és elvarázsolja, és aköré szervezzük neki a kirándulásokat. Ne hajszoljuk a gyereket, ha látjuk, hogy neki más az érdeklődése. Lesznek gyerekek, akiket egy-egy nagyobb sétánál többre nem fogunk tudni rávenni. És lesznek olyanok, akik egész nap az erdőben csatangolnának.

Erdőt járva fel kell készülni, hogy kullanccsal fogunk találkozni, de sajnos napjainkban már nem csak erdőben, hanem parkokban, sőt akár még a kertünkben is előfordulhatnak. A sündisznók, mint hordozók bárhol elszórhatják vándorlásuk során. Szóval nem zárhatjuk ki az életünkből, csak maximum felkészülni tudunk rájuk. Aki rendszeres erdőjáró, mindenképpen javaslom a védőoltás beadását, ami az agyvelőgyulladásos megbetegedéstől véd. Minden kirándulás előtt fújjuk le magunkat és a gyerekeket kullancs és szúnyogírtó sprayvel. Adhatunk rájuk hosszúnadrágot, aminek a szárát betűrjük a zokniba. Viszont vannak, akik nagy melegben nem bírják elviselni a hosszú nadrágot, ők nagyobb odafigyeléssel ellenőrizzék le testrészeiket. Minden kirándulás után este fürdés közben tartsunk szemlét a gyermek testén, és ha találunk kullancsot azonnal távolítsuk el egy csipesszel. Ha kivettük figyeljük még pár napig a helyét. 24 óráig nem okoz problémát még a fertőzött kullancs sem. Eltávolításánál ne tekergessük, vagy nyomkodjuk, egyszerűen csak tépjük ki, ha véletlen beszakad a feje, nem kell megijedni, mert az idővel magától le fog esni.  

Legyen nálunk sebtapasz, fertőtlenítő, kisebb balesetek orvoslására. Fenistil, csípés esetén.