I. NEMZETKÖZI 105*148 MM KÜLDEMÉNYMŰVÉSZETI TRIENNÁLÉ

A kiállítás katalógusának előszava:

 

Egy kiállítás szervezése sohasem egyszerű.

Egy olyan kiállítás szervezése, ahol a kurátor és a kiállítók nem is ismerik egymást, ráadásul az is előfordulhat, hogy nem is ugyanazt a nyelvet beszélik, méginkább nehézkes lehet.

 

Itt, most olyasvalami indult el, ami különösen fontos a mai világban. Mert hiába van egy ötlet, ha nem talál partnerekre a megvalósításban. Ha a hívásra senki nem rezonál, lehet bármilyen jó vagy éppen rossz, szép csendben semmivé foszlik. Manapság a legerősebb hangok többnyire negatívak, könnyen eltéved az ember. Mikor egyfolytában szorongunk, rettegünk, a külső bizonytalanság nyomása olyan erővel hat ránk, hogy a saját bőrünkön érezzük romboló hatását, mit tehetnénk egymagunk?

 

Itt, ma valami mélyről jövő, magasabb szintnek reményt adó közös dolog jött létre. Valami, aminek alapja a bizalom.

A bizalom, a hit abban, hogy együtt létrehozhatunk valami újat s talán valami jót. Mi lehetne fontosabb ennél?

 

Köszönöm. Barti Magdolna (kurátor)

A katalógus kis példányszámban (ISBN számmal jelölve), A5-ös méretben, füllel ellátott borítóval, forma lakkozva, ragasztókötéssel készült.

A katalógus megtekinthető online, a linkre kattintva: online katalógus (katt)

I.

Egy frissen alapított, ráadásul első triennálé megnyitásának apropóján meglátásom szerint érdemes néhány, kitekintés-szerű gondolatkísérletet felvetni. Az első az, hogy miután nyilvánvalóan nem egyszeri eseményről van szó, miféle stratégia működhet manapság a „Today” (Ma) létrejötte mögött?

 

„A stratégia a tér, erő, idő alkalmazásának a tudománya.” – így szól a definíció.

 

E fogalmak önmagukban is érdekesek, ám sokkal izgalmasabbak – és értéktöbblet adódik hozzájuk - amennyiben vonatkoztathatók.

 

A tér pl. nem kizárólagosan a kiállítótérre érthető, hanem valamiféle szellemi terület is belefér. Az erő pedig nem csupán a SWOT-analíziseknél használt leírók (erősség/gyengeség) feltérképezése alapján, inkább az elhatározás és szándék eltökéltségére illeszthető, az idő pedig magában foglalja a folyamatosság (és folytonos újra-gondolás) lehetőségét.

 

„A stratégiai tervezés több mint a jövőre történő felkészülés.” – emígy egy másik megállapítás; és valóban, a tervezés egyfajta módszer, mely előrelátóan és szisztematikusan keresi egy kívánt állapotába való eljutás lépéseit. Felvázolja, és azokat megfelelő rendszerbe állítva formálni, változtatni kívánja azokat. Ennek során céljaiból indul ki.

 

Nagyon úgy tűnik – és ezt a kiállítás, valamint a Katalógus megjelenése is alátámasztja –, hogy mindhárom feltétel jelen van, az Alapítók szándékai szerencsésen teljesültek.

 

Engedjék meg, hogy egy rövid példát hozzak: a Vásárhelyi Őszi Tárlatot. A „VÖT” az országban egyedülálló módon, lassan hét évtizede minden esztendőben megrendezésre kerülő kiállítás. Egyediségét töretlen hagyománya, folyamatossága, mértékadó szakmai színvonala, illetőleg az adja, hogy valamennyi képzőművészeti ág képviselteti magát az 1954 óta, minden év október első vasárnapján nyíló tárlaton. Sehol máshol nincs rá példa az országban – de Európában is csupán néhány helyen –, hogy immár hatvannyolc esztendeje folyamatosan meg tudják szervezni a kortárs alkotók seregszemléjét. Az „alapító atyák” (Galyasi Miklós múzeumigazgató, Kurucz D. István és Almási Gyula Béla festőművészek, valamint Szabó Iván szobrászművész) célja egy karakteres, egyedi kiállítás megrendezése volt, ezért olyan művészeket hívtak meg az első tárlatra, akik valamilyen módon kötődtek Hódmezővásárhely városához.

 

II.

A gyökerek (előzmények) elég régóta – a nyolcvanas évek eleje óta – jelen vannak, s jómagam talán 1983-ban kaptam Birkás Ákostól egy példányt az „artpool letter”-ből. Ez a gyűrött, emlékeim szerint mindössze A5 méretre nyomtatott, hajtogatható kiadvány enyhén szamizdat-ízű, alternatív-kulturális kiadvány volt, ma már megmosolyognivaló nyomdatechnológiával készült. Különlegessége (és értéke) mégis abban állt, hogy friss híreket hozott Európa szabadabb levegőjű tájairól, olyan megmozdulásokról tudósított, melyek az akkori – pártállami – médiában fellelhetetlenek voltak. Ilyen volt például „Arman-kupaca” – ami egy rendkívül izgalmas művészi/művészetfilozófiai kérdéskört feszegetett.

 

A „küldeményművészet” nem csupán elszigetelt jelenség, inkább evoluciós folyamat volt; tekintve, hogy a működő „vasfüggöny” mögött üzenetének olvashatósága valamiféle út- és válasz és megoldáskeresést jelentett.

 

Az evolúció azt a folyamatot jelzi, amikor az egyedi általánossá válik. A természetben egy újabb evolúciós lépcső kialakulásának első feltétele, hogy a környezethez történő alkalmazkodás során kialakuljon egy funkcionálisan jobban működő változat. Amikor ezek elterjednek, és az alkalmazkodásra kevésbé alkalmas „normális” egyedek száma visszaszorul, – azaz a mutánsok válnak normálissá – akkor lehet új evolúciós szakaszról beszélni.

 

Ma már nyugodtan elmondható, hogy Galántaiék kísérlete „bevált”, élő organizmusként viselkedik a művészettörténet szövetében. A művészetevolúció – ez értelemben is – több mint történet; a működési modellváltások egymásra következtethető fejlődéstörténete. 

 

III.

S ha már itt tartunk: a „hely” – mint (földrajzi, történelmi, kulturális- és társadalmi, stb.) környezetétől függő rendszer – létezése során lenyomatként viselkedik: állandóan módosulni kényszerül, így egészének működése is folyton változik. A változások alapját jelentő, meghatározó elemek is átalakulnak; mindig más és újabb tevékenység biztosítja aktuális fejlődési periódusának meghatározó szellemi- és gazdasági alapját, hátterét.

 

Lewis Mumford 1925-ben megjelent cikkében, amelyet „The Fourth Migrations” címmel adott közre, négy nagy korszak máig meghatározó településszervező átalakulására, törvényszerűségére hívta fel a figyelmet, természetesen az – akkori – Egyesült Államokra vonatkoztatva.

 

Mumford gondolatmenetének eleganciáját az adja, hogy a fejlődés szakaszait lényegében két ellentétes elv – a területi és a hálózati dominancia – váltakozó érvényesülésére egyszerűsíti le.

 

A kiinduló lépés a terület teljes kitöltése, a honfoglalók letelepedésük során a terület elfoglalására, kitöltésére törekedtek, a védhető területek lehatárolásával.

 

A második szakasz a kézműipar és a kereskedelem kialakulásával veszi kezdetét. A csere helye olyan kiemelt pont kellett legyen, amelyet minden érintett jól elérhetett. Kialakulása tehát mindenképpen hálózatokhoz kötődő, egyszersmind hálózatképző folyamat.

 

A harmadik szakaszban kialakultak a hatalmi központok, amelyek arra törekedtek, hogy a környezetükben lévő településeket befolyásuk, irányításuk alá vonják. A hatalmi centrumok a gazdaság (és kulturális teljesítmények) fejlődésének generálói is voltak azzal, hogy tényleges fizetőképes keresletként, megrendelőként jelentkeztek a piacon. E hatások pedig – értelemszerűen – további területekre is hatást gyakoroltak.

 

A negyedik szakasz a települések közötti differenciálódás, amelyet a motorizáció és a nagy ellátó hálózatok megjelenése tett lehetővé, közel hozva egymáshoz a speciális adottságú településeket.

 

IV.

Befejezésül, néhány, összegzés-szerű megállapítás: egyetlen értékmérőnek van relevanciája: a kvalitásnak. Érdemes tehát röviden megvizsgálni, hogy a felkínált tartalmi keretre miféle reflexiók érkeztek?

 

(Kulcs-szavak: asszociatív szimbólumok, birodalmak mezsgyéjén, elidegenedés, energiaválság, funkcionális analfabétizmus, háború, hitelesítés, időutazás, játszmák, karaktervesztés, közösségi alkotás, napló, önreflexió, összevonás, pszeudo, sűrítmény, történelem, tudósítás)

 

Adorjáni Györgypál Réka csupasz villanyvezetéke az otthon melegét idéző kispárnával (Intimacy vs.isolation)

Barti Magdolna erős szimbolikával operáló állapot- hely- és helyzetjelentései (Dermedt tájba, Jönnek és mennek, Már senkit sem érdekel)

Büki Zsuzsanna a tradicionális technikákat ötvözi az elektrográfiával (Imbolygók)

Clemente Padín megtévesztő álbélyegekkel küldött üdvözlőlapja

Foky Éva halálosan komoly játszmára csábító kirakója (Buborék tilitoli)

Ghyczy György saját alkotásaiból készült-képeslapjai pszeudo-bélyeggel- és pecséttel utal a hitelesítés jelenvaló problematikájára (A föld változása, Az ég változása)

Károly-Zöld Gyöngyi folyamatábrázolása a tömegben feloldódó egyénről (Kiegyezés)

Kis Tibor óriásplakátokról (is) ismert hangulatjele (I tell you today)

Lars Schumacher talányos, történelmi utalásokkal ellátott képeslapja

Lichner Barbara wifivel ellátott postagalambja (Mail)

Lisányi Endre jel-képbe sűrített fogalom-összevonása (Ma; dekonstruktivista képeslap)

Mátrai István szavakból alkotott fényszobra (Ma)

Molnár Iscsu István napló-részletei az ukrajnai háborúra reagálnak (MA, naplórészlet)

Ország László sűrítményei intelmek és időszerűek, értékek minták nélkül (Minta érték nélkül)

Ovidiu Petca magasfeszültségre utaló sorozata (Cím nélkül)

Palásti Erzsébet monokróm printje sziluett-szerűen megjelenített alakjaival emlékezik meg a háború borzalmai elől menekülőkről (A háború vándorai)

Ryosuke Kohen beküldött munkája egy nemzetközi projekt nyomán létrehozott (közösségi) lenyomat-sor

Szepesi Dóra Anna rembrandti mélységeket idéző önreflexiói (MA)

Takács-Szencz Lívia Holdról küldött képeslapja (Időállomás)

Tóth Sarolta hajó-ember szörnye két birodalom mezsgyéjén (Sztüx)

Valentina Stefanescu szabadság-szimbólummá változó világítóteste (Differences and similarities)

Vass Tibor világháborús üdvözlőlapokra emlékeztető anzixai az energiaválságból (Cím nélkül)

Vlado Goreski az ókori világ tudás-szimbólumára utalva a (hiteles) információkhoz való szabad hozzáférésre hívja fel figyelmünket (Alexandriai Könyvtár)

Zséger Olívia asszociatív drót- és fényrajzolata (Árny III.)

---

Garamvölgyi Béla családtörténeti felvételekből komponált, a múltat jelennel öszszekötő anzixai

 

Pestszentlőrinc-Pestszentimre, 2022. október 19.

Garamvölgyi Béla festőművész, tanár, elnök

 

A megnyitóbeszéd meg is hallgatható: